Második fejezet

                                                                  Szerda

 Hát ez a nap sem volt különb, mint a többi. Minden reggel ébresztő hangra kelni felemelő, de a legjobb ebben a napban hogy anyával suli után elmegyünk vásárolni, ami mindig felvidít engem és anyát is.
 Mikor lementem a lépcsőn apa azzal kezdte, hogy elvisz suliba, de nyomban rá  vágtam, hogy nem kell, most nem árt egy kis gyaloglás. Hát apa bele egyezett hisz tudja, milyen vagyok.
- Sok sikert a suliban kicsim! - kiáltott utánam anya az ajtóban állva.
 Én meg csak visszaintegettem neki.
 Mikor már ott voltam a suliba akkor első óránk biológia volt. Mindenki az osztályban hangoskodót és telefonozott vagy a tv-t kapcsolgatták. Mikor becsengettek mindenki a helyére ült és az ajtó kinyitódott és a tanár bejött és lecsapta az asztalra a holmiját, és így szólt:
 - Jó napot kívánok az én nevem Balogh András és én vagyok a Biológia tanárotok - mondta unottan, arcán pedig látszódott, hogy egy újabb idióta osztályhoz jött be órát tartani.
 Mikor befejezte a beszédet elmagyarázta, hogy mit kell tudni a tanév elején. Aztán pedig olvastunk és végre kicsengetek. Bár ez az óra nem nagyon volt érdekes, de valahogy nem is untatott. A szünetben kimentem az udvara és leültem a hatalmas fűzfa alá, ami az udvar szélén a büfé felől állt és elkezdtem hallgatni az Mp3-on a kedvenc zenémet. Mikor vége lett a zenének oda ült mellém az egyik osztálytársam, akivel amúgy még egy szót sem váltottam.
- Szia - mondta - Anna vagyok - mutatkozott be.
- Helló, Noémi vagyok - feleltem ajkaimon egy lágy mosollyal.
 Attól a perctől kedve mindig együtt lógtunk. A második szünetbe ismét lementünk, de ez úttal, kajával, mert már korgott a gyomrunk. És mikor bele haraptam volna a kajámba megállt a világ körülöttem.
A szeme világoskék a haja éden barna és igazán jó képű volt.
- Noncsi, Noncsi! - szólt hozzám egy hang én meg hirtelen visszaváltottam emberi életbe. - Mi a baj? kérdezte.
- Semmi különös csak az a fiú, oh, istenem! Hogy hívják? - kérdeztem tőle.
- Dominik a neve - válaszolt nekem Anna. - De sajnos barátnője van.
Ahogy ajkait elhagyták ezek a szavak abban a pillanatban arcomra fagyot a féltékenység.
- Barátnője? - kérdeztem hitetlenül.
- Igen barátnője - helyeselt.
-  Ki az? - kérdeztem szomorúan.
- Ott van mellette. A neve Laura és nagyon nagyra van magával, de hagyd nem éri meg! - szorította meg bátran a kezem.
Mikor becsengettek felmentünk a terembe és ott volt Ő is. Oda mentem gyorsan Annához.
- Hát Ő mit keres itt?
- Ő is az osztálytársunk csak most jött be erre az órára.
- Értem - mondtam, majd sarkon fordultam és leültem. Mikor haza értem elkezdet szakadni az eső és kinéztem az ablakon és egy szívecskét rajzoltam az ablakra és csak rá tudtam gondolni!

Első fejezet

  

               Sziasztok, ez az első bejegyzésem köszönöm ha                  elolvassátok! 

                                               A suliban és otthon!

Hétfő:

Azt hiszem, olyan 7 éves lehettem, amikor úgy gondoltam, hogy orvos leszek, de aztán teltek-múltak a napok és persze kamaszkor és a dackorszak következet én meg persze 15 éves lettem, de hát ez logikus. Na, szóval anyukám meteorológus, apukám sebész igazából testvérem nincsen, de ez jó, mert nem veszekszem, vele mindenen! Olyan 8 óra fele úgy gondoltam átnézem, a tankönyveimet mivel holnap kezdődik újra és újra a suli. Vacsora után még gyorsan meg néztem a facebook-om utána pedig kidőltem az ágyba és másodperceken belül elaludtam!

Kedd: 

Pitty Pitty, erre kelni felemelő érzés! Hat órát mutatót az ébresztő. De muszáj volt felkelnem, mert iskola izibe. Apu, mint szokásosan felajánlotta, hogy elvisz így is lett. A suli előtt több mint 15 gyerek? Kamasz volt. Mikor kiszálltam az autóból akkor apu hangosan köszönt, hogy:  

- Szervusz, kicsim! 

Ez olyan ciki volt, és mikor elment dudált párat és páran felém néztek én pedig lehajtót fejjel tovább mentem. Mikor végre be értem a megfelelő osztályba akkor már nem annyira izgultam. Köszöntem és páran vissza is köszöntek. Amikor leültem, oda jött mellém egy lány olyan Selena Gomez utánzat volt. Na, mindegy is... Szóval mikor oda jött meg kérdezte, hogy hogy hívnak én persze válaszoltam Kelemen Noémi!  Én is megkérdeztem, hogy - hogy hívják őt. Valami Fejéri Magdolnának, ha jól halottam. És mikor lefolytattuk ezt a beszélgetést vissza ment a helyére szó nélkül.

Az első óránk osztályfőnöki volt. Amikor becsengetek mindenki a helyére ült. És az osztályfőnök bejött, nem szólt semmit csak lerakta az asztalára a holmiját és felírta a táblára a nevét; Kovács Piroska. És utána megbeszéltünk mindent vele, amit kellet. Mikor kicsengetek mindenki rohant ki fele és mentek haza fele mivel ez a nap a suliban csak olyan megbeszélős nap volt. Haza fele bekapcsoltam a telefonomat és elkezdtem hallgatni a kedvenc zenémet Pessenger Let her go. Mikor haza értem nem volt otthon senki ezért csináltam magamnak kaját és felbicegtem a lépcsőn a szobámba. Olyan 9 óra fele haza értek anyuék. Én már ágyban voltam, anya bejött szép álmokat kívánni és utána kiment és lekapcsolta a lámpát én pedig nyomban elaludtam. Nagyon csodálatos dolgokat álmodtam.